| Kávája fenyődeszkából hajlított, tojás alakú. A deszkalap két végét hánccsal összevarrják. A káva külső felére, hosszanti irányban, a közepe táján faszögeket csapoltak be, ezeket ágból hajlított karika köti össze. Ez a rezonátor. A kávára és a rezonátorra szarvasbőrt feszítettek és széles hánccsal a kávához varrták. Fogója Y alakú faág, vékony szíjjal a kávához kötözték. A káva belső oldalára, jobbra és balra a fogótól, egy-egy U alakúra hajlított vasdrótot erősítettek. / ltehetőleg a kazimi osztyákok készítették. A sámándobhoz a szent ligetben lévő fenyőből hoztak alapanyagot és egy áldozati rén bőrével borították. A bőrről áztatás után szedték le a szőrt, majd nedvesen varrták hozzá a kávához. / Az obi-ugoroknál varázsdobja bárkinek lehetett, amit általában a szent liget fájából és egy áldozati rén bőréből készítettek. A szellemekkel a kapcsolatot viszont csak a sámán volt képes megteremteni. A dob tulajdonosa saját lelki megkönnyebbülésére játszhatott csak a dobon. A sámándobot mindig betakarva vagy a szent szánon, vagy a szent sarokban, ill. a lábasházban tárolták. |
