| Perlrott Csaba Vilmos élete és munkássága jelentős részben Nagybányához, a modern magyar festészet egyik legfontosabb forrásához és kiindulópontjához kötődött. Először 1903-ban látogatott oda és dolgozott egy teljes nyáron át a helyi szabadiskolában. Első mestere, Koszta József tanácsára ment Nagybányára, ahol előbb Iványi Grünwald Béla, majd Ferenczy Károly tanítványa lett. A művészt a csendéleten és a városképen kívül az emberi alak vagy alakok egymás mellé rendelése is foglalkoztatta. A négyalakos kompozíción a térdelő női szoborral az intérieur és a csendélet műfaját is ötvöző műtermi jelenet alakjai láthatóak. A művén látható a több alkotásán is szereplő, kedvelt cigány modellje is. A művészt szerető közönségnek olyannyira megtetszett a ma már erőltetett szertelenségét mutató Modellek című olajkép, hogy 1917-ben elnyerte vele az Erzsébetvárosi Kaszinó 500 koronás díját. |
