| A huszadik századi magyar szobrászművészet kimagasló egyénisége, Ferenczy Béni a családi szellemi örökség részeként sajátította el a klasszikus műveltséget, miközben Európa kulturális nagyvárosaiban képezte magát, és megismerhette többek között Archipenko párizsi műtermében a kubista szobrászatot. A klasszikus minták és az avantgárd törekvések közötti egyensúlyteremtés példája a Fiatal férfi (1919), a korszak hazai szobrászatának fő műve. A kontraposzt testtartás, az üres szemek a klasszikus szobrászat velejárói, a figura pedig Kernstok Károly, Pór Bertalan festményein megjelenő, a társadalom megújításában aktívan részt vevő új ember típusához kapcsolódik. Az erőt demonstráló, a test izmait kidomborító plasztikus tagolással ellentétben a félrehajtott fej, a tekintetből áradó passzív merengés a létezés lelki, szellemi valóságára hívja fel a figyelmet. |
