| Ferenczy Károly a magyar plein air, majd a posztimpresszionista festészet legnagyobb hatású alakja, a szentendrei művészet történetében nagy szerepet játszó mester, a város múzeumának névadója. Jogi és gazdasági tanulmányait felesége, Fialka Olga tanácsára elhagyva 1884-től Rómában, Münchenben, majd Párizsban a Julian Akadémián festeni tanult. Bastien Lepage nyomdokain indult el, ami korai, Szentendrén készült portréin is megmutatkozott. Párizsban Kallós Ede arcképe volt az első festménye. 1896-tól, nagybányai korszakában nagy volumenű, naturalista, szimbolikus képeket festett (Hegyi beszéd, Három királyok), 1900-tól a napfény hatásaival foglalkozott (Nyári Nap, Festőnő), és ekkor fordult érdeklődése az emberi arc és alak, önarckép hiteles ábrázolása felé. Gyermekeiről számos kifejező arcképet és csoportképet hagyott hátra. 1909-ből származik monográfusának, Petrovics Eleknek a szeretetteljes megformálása, amely nemcsak mély személyiségábrázoló tehetségéről, de kapcsolatuk bensőségességéről is tanúskodik. |
