| A római iskola első generációjának nagy ígérete, a novecentós archaizálás jellegzetes képviselője volt Heintz Henrik (1896–1955). A húszas évek elejétől a Képzőművészeti Főiskolán mint Réti István növendéke sajátította el a plein air festészet fortélyait. Egyéniségéhez azonban sem az impresszionizmus továbbfejlesztése, sem a polgári táblaképfestészet hagyományai nem álltak közel, így – 1926-os utazása idején – nyitottan fogadhatta be az itáliai művészettörténeti élményanyagot. Művészetének modernségét elsősorban nem külső jegyek határozzák meg, mert nemcsak formai újításra, hanem tartalmi megújulásra is törekedett, mint az Éneklő lányok című alkotásában. |
