| Bánáti Sverák József (1897, Temesvár – 1951, Szentendre) a Képzőművészeti főiskolán 1917–18 és 1921–1926 között Réti István növendéke és Glatz Oszkár tanársegéde volt. 1925 és 1926 között a KÉVE ösztöndíjával a miskolci művésztelepen alkotott, illetve müncheni tanulmányúton vett részt. 1926-tól nyaranta kijárt Szentendrére festeni, hogy később végleg a városban telepedjen le. 1926-ban a Szentendrei Művésztelep, majd 1928-ban a Szentendrei Festők Társaságának egyik alapító tagja volt.
Pellengéren című festményével 1934-ben nyert római ösztöndíjat az Accademia delle Arti-ra, ahol 1936 és 1937 között freskófestészetet tanult. A klasszicizáló stílusú és tematikájú alkotásának elő- és háttere erősen elhatárolt egymástól. Az előtérben megjelenő csoport dekoratív színkezelése, az alakok és ruházatok tónusos, plasztikus megformálása és az itáliai reneszánsz festészetet idéző komponáló szerkezete a római iskola tanulságait hordozzák magukon. A hagyomány szerint festményén a helyi városlakók karaktereit festette meg különböző korok kösztümeibe bújtatatva, akik körülveszik a pellengérre állított meztelen női figurát. Az kortárs alakokat a festő saját jelenére szándékozta aktualizálni. A bibliai jelenet hátterében magasodik Szentendre látképe és a szentendrei festészetben permanensen megjelenő motívumai (Szamárhegy, Preobrazsenszka templom). |
