| Barcsay Jenő legalább fél tucat műve (rajzok és festmények vegyesen) kapcsolódnak gyűjteményünkben ahhoz a sorsdöntő és korszakhatárt jelző nagyméretű, 1949-ben készült Asszonyok című rajzhoz, amelyet ma a Kiscelli Múzeum őriz. Az 1949-es év különösen nehéz volt Barcsay számára, Mária nevű testvére és lányának súlyos betegsége, kórházi kezeléseik, a folyamatos anyagi gondok igen megterhelték a festőt, aki saját bevallása szerint a sűrűsödő problémák elől végül a munkába menekült: „(Akkor) Igen nagy fába vágtam a fejszémet – és tulajdonképpen ennek köszönhettem, hogy nem roppantam meg a sok fájdalomba. Volt nekem egy nagyon jó vastag papírom. Kimentem egyszer a szentendrei művésztelepre, és a szobám falára, teljes hosszában, öt méter hosszúságban kifeszítettem azt a nagy kartont – és elkezdtem egy kompozíciót fölvázolni, minden különösebb cél nélkül. Hamarosan kibontakozott egy figurális kompozíció – a figurák utólag nagyon sokszor a nővéremre emlékeztettek engem. (…) Ennyire világosan még soha nem éreztem meg a térnek és a formának a fontosságát. Ez a munkám előrelendített, és hosszú évekre előre meghatározta a festői utam lehetőségeit.” – írja a rajzról visszaemlékezéseiben Barcsay Jenő. A nagy Asszonyok rajz befejezése után (amelyet 1957-ig egyáltalán nem állíthatott ki a nagyközönség előtt) számos kompozíció-változatot készített a műről. A Szentendre II., Mozaikvázlat utólagos címadás, a mű egyértelműen az Asszonyok rajz parafrázisa: oldalt- és szembenézetből ábrázolt öt nőalak csoportja látható a jobb oldalon egy ház oromzatával. A rajz szoros kompozicionális kapcsolatban áll a gyűjteményünkben található Freskóvázlat, Félelem, Freskóterv című, 1949 körül készült művekkel.
Szerzeményezés módja: ajándék Barcsay Jenőtől, 1978 |
