| Barcsay Jenő Kabdebó Lóránttal készült 1982-es interjújában arra a kérdésre, hogy melyik mozaikját inspirálta a konkrét építészeti helyszín, a Barcsay Gyűjtemény Bartók mozaikját nevezte meg.
„A szentendrei kis múzeumomban, miután az épület kialakult, ahogy végigsétáltam a termeken, az egyik kis teremnek az alakja feltűnt nekem, mert a mennyezete nem vízszintes, hanem gótikusan fölfelé ívelő, és az oldalfala olyan különös alakot kapott azáltal, hogy a mennyezete fölfelé ívelő, tehát csúcsosodó. Készítettem egy tervet a fal alakjának a szem előtt tartásával, és megkértem Krizsán István barátomat, hogy a kivitelezés munkáját végezze el ő. […] Ez volt életemnek az első olyan esete, amikor a fal rendelkezésemre állt, és a falhoz komponáltam a tervet.”
A muránói üvegmozaik megtervezésére és kirakására már a gyűjtemény 1978-as megnyitója után került sor, a megvalósult mozaik pontos olaj-vászon terve pedig a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményében található. A Bartók-mozaikot már direkt rakással építette be a falba Krizsán István, így a kazetták illesztése nem töri meg a kompozíciót. A tisztán architektonikus elemekből és lebegő, geometrikus fragmentumokból kialakított kép nemcsak Barcsay 1970-es évekbeli festményeinek gondolatiságával rokon, hanem megoldásaiban már előremutat az 1982-es műcsarnoki kiállítás absztrakt festészeti anyagának irányába. A falat betöltő aranyozott háttéren bukkan fel a központi fülkeforma, amelyet szögletes formák – elsősorban négyzetek és háromszögek – és negyedköríves, mozgalmas kontúrú alakzatok töltenek ki. A mozaikon a fekete-fehér mellett a bordó-kék-zöld színek dominálnak (hasonlóan a nem sokkal később tervezett rákoskeresztúri mozaikhoz). A levitáló fragmentumok, a kompozíció finom aszimmetriája, illetve az egész kompozíció képletre emlékeztető jellege áttételesen utal Bartók Béla zenei világára.
Szerzeményezés módja: ajándék Barcsay Jenőtől, 1978 |
