| Jellegzetes absztrakt motívumait Barcsay Jenő a városi környezet, mindenekelőtt az utcák, az épületek és az építészeti részletek rendszeres megfigyeléséből és tanulmányozásából alakította ki. A közvetlen látvány azonban műveiben nem egyszerűen leképeződik, hanem fokozatosan átalakul: a megfigyelt formákat leegyszerűsíti, geometrikus elemekre bontja, majd egy új, önálló képi rendbe szervezi. A vörös háttér előtt megjelenő, egymásra merőleges és párhuzamos vonalak, valamint a mértani szerkesztettségű színformák ritmikus váltakozása feszes, mégis kiegyensúlyozott struktúrát hoz létre. A kompozíció elemei az aranymetszés arányrendszeréhez igazodó rendben kapcsolódnak egymáshoz, miközben a felezett kapuívek kollázsszerűen egymás mellé illesztett formái az építészeti tér sajátos, redukált lenyomatát adják. Barcsay térfelfogásában nem a finom átmenetek vagy a fény és árnyék hatások fokozatos változásai válnak meghatározóvá, hanem a világos és sötét foltok élesen elváló, egymást hangsúlyozó arányai. A kompozíció síkjait világosabb és sötétebb egységekre bontja, és ezzel nemcsak a tér mélységét érzékelteti, hanem annak szerkezetét, tagoltságát és a különböző formák egymáshoz való viszonyát is láthatóvá teszi. A redukció ugyanakkor nem vezet a látvány teljes felszámolásához: az építészeti részletek felismerhető elemei továbbra is jelen vannak, immár egy absztrahált, geometrikus képi nyelv részeként. A tér szerkezeti koherenciájának megteremtésére irányuló kísérletei során Barcsay tehát sosem mondott le teljesen az ábrázolásról. Így válik az épített környezet konkrét tapasztalata a kompozíció szerkezetének kiindulópontjává, miközben a mű végső formájában már túlmutat az egyedi látványon.
Szerzeményezés módja: ajándék Barcsay Jenőtől, 1978 |
