| Szentendrei emlék című kép gondolatiságába (és sorozatába) illeszkedik az Emlék (vörös-kék) című festmény. A két, egymástól határozottan elkülönülő képrész formái sík elemekből épülnek, azonban a sötét és világos színek jól átgondolt ritmikája révén az architekturális elemek szinte térmélységet kapnak. „A nagy plasztikus dombok után szükségét éreztem a házak rendjének. Eleinte úgy fogtam fel a házakat, mint hasábokat, vagy kockákat.” – írta visszaemlékezéseiben Barcsay. Azonban bármennyire is minimumra szűkítette festői kelléktárát és szikárnak tűnő tárgyilagossággal vizsgálta a látott világot, mégis minden esetben egyfajta finom líraiság, sőt, a hatvanas évek folyamán hangsúlyos miszticizmus lengi körül korai konstruktív kompozícióit. Ahogyan erre ő maga is reflektál: „A kompozíció festői eszközökkel megformált élet. A festő életérzése tömörödik a kompozícióba. Korunk a képépítés, a konstrukció kora. A kompozíció, a szerkezet nem élhet önmagában és önmagáért. Ember és világ sokrétű kapcsolatában teremt rendet.”
A festmény szerepelt Barcsay Jenő 1966-os Ernst Múzeum-beli kiállításán.
Szerzeményezés módja: ajándék Barcsay Jenőtől, 1978 |
