| 1963-tól Barcsay Jenő munkásságának legsikeresebb időszaka kezdődött. Ekkor kapott felkérést az 1949-es Asszonyok rajz mozaikba ültetésére, mely a Miskolci Nehézipari Egyetemen kapott otthont, valamint meghívták, hogy az 1964-ben megrendezésre kerülő 32. Velencei Biennále magyar pavilonjának fő kiállítója legyen. Barcsay Jenő modern művészként ekkortól vált a kora Kádár-korszak egyik legfoglalkoztatottabb és széles körben ismert alkotójává.
Barcsay mozaikművészeti tevékenysége szintén ekkor szökött szárba. 1963-1964-ből hasonló elrendezésű kompozíciók egy csoportját ismerjük, amely mind kapcsolatban áll az 1964-es Múzeumi rajzzal, amely mozaikként végül nem valósult meg. Az Asszonyok holdfényben című festmény (mely a Velencei Biennálé kiállításán is szerepelt) a jól ismert asszonyalakok új csoportfűzését mutatja: az erősen kontúrozott, meglepően színes női alakok csokra dinamikus emberpiramisként épül fel. A nők továbbra sem egyéniséggel rendelkező alakok, ahogy Barcsay egyetlen figurális művén sem azok, hanem szimbólumok, a közösség, az összetartozás hangjegyei.
Szerzeményezés módja: ajándék Barcsay Jenőtől, 1978 |
