| Barcsay Jenő az 1950-es évek második felében dolgozott az Ember és drapéria című kötetén, amely az anyaggal borított, elsősorban női alak mozgását, redővetését, a drapéria és a test kapcsolatát vizsgálta. Az 1958-ban megjelent kötet főleg élő modell után készített vázlatrajzokból áll, hangulatában és stílusában pedig leginkább a reneszánsz, főleg quattrocento művészek örökségét elevenítik meg. Az Ember és drapéria évekig tartó munkája értelemszerűen nyomott hagyott Barcsay autonóm festői formanyelvén. Az 1950-es évek második feléből legalább tucatnyi apró, figuratív képét ismerjük, amelyen műtermi közeben bukkan fel a beállított modell. Érdekes, hogy ezen kompozíciók mindegyike okker-barnás színárnyalatú, derengő felületű képek, amelyek a modellek szobrászi megformálását hangsúlyozzák. A Barna fej című alkotásról Petényi Katalin a következőket írta: „Giotto tőmondatokra egyszerűsített formarendje, plasztikus, részletektől mentes szerkezetessége és a konstruktivizmus rendteremtő igénye párosul.” A művön Barcsay a legtökéletesebb geometriai formára, a gömbre egyszerűsíti a monokróm színvilágban megalkotott fejet.
Barcsay Jenő hosszú, közel egy évtizedes kiállítási szilencium után 1957 decemberében rendezte meg egyéni kiállítását a Nemzeti Szalonban, ahol a Barna fej című mű is ki volt állítva, amelynek korábbi 1960-as datálást 1957 körülire kell módosítanunk.
Szerzeményezés módja: ajándék Barcsay Jenőtől, 1978 |
