| A szentendrei Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár hatalmas, 33 négyzetméter kiterjedésű (3×11 m) mozaikja Barcsay murális művészetének összefoglalása, amely nemcsak a szentendrei művészet régi hagyományait integrálja (ortodox egyházi művészet, ikonfestészet, Vajda Lajos továbbélő művészeti öröksége), hanem az 1968 környékén kibontakozó új szentendrei művészgeneráció szemléletéhez is több szállal kapcsolódik. Barcsay szentendrei mozaikja tematikus szempontból folytatja a miskolci és a nemzeti színházi muráliák gondolatiságát – amennyiben figurák csoportjait ábrázolja –, azonban stiláris-formai szemléletében, technikai kivitelezésében, az épülettel való kapcsolatának kialakításában más szempontok és források játszottak szerepet, mint az előképek esetében. Barcsay már a tervezés fázisában tudatosan készült arra, hogy ebben a művében egyfajta összefoglalását adja egész alkotói szemléletének, illetve Szentendre város művészeti hagyományihoz fűződő kapcsolatának.
Barcsay hallatlan energiával kezdett el dolgozni a kompozíció kialakításán már 1968 elején, miután megkapta a megbízást Szentendre város Tanácsától. Először a 1:10-es vázlatot festette meg, amelyet számos részlettanulmány, rajz és vázlat követett. „Rövidesen felnagyítottam 1:3 méretre, megrajzoltam a kartont fehér-feketében, utána pedig ugyanebben a méretben meg is festettem. Sok vázlatot készítettem, és azután is sok olyan kép került ki a kezem alól, amely bizonyos mértékig a Szentendrén látott architektúrákra emlékeztetett” – emlékezett vissza a munkafolyamatra Barcsay. A szentendrei mozaikhoz kapcsolódó számos részlettanulmány, festmény és rajz végül egy kiállításnyi anyagot eredményezett, amelyet 1969. június 22. és 27. között a Ferenczy Múzeum mutatott be Egy mozaik születése címmel Petényi Katalin művészettörténész rendezésében. A kiállított anyagból – melynek része volt a Mozaikvázlat fehér fényekkel is – egyértelműen látszik, hogy Barcsay a korábbiaktól eltérő szemlélettel dolgozta ki a mozaik kompozícióját. A szigorú szimmetriára épülő mozaik kompozíciója öt részre tagolódik: az erőteljesen absztrahált figurák két csoportját a szentendrei motívumokból, házakból, kapuívekből komponált részletek kapcsolják össze. A tisztán architektonikus részek között itt bukkan fel hangsúlyosan a Barcsay-életműben az az absztrakt árnyékfiguraként értelmezhető bábuforma, amely 1968 után több szentendrei alkotó (Deim Pál, Balogh László, Aknay János, ef Zámbó István) motívumkészletében is megjelenik.
Bővebben a Szentendrei mozaikról: Szabó Noémi: A cselevéstelenség monumentalitása. In: Figuralitás – absztrakció – geometria. Tanulmányok Barcsay Jenő születésének 125. évfordulójára. Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2024. 104–133.
Szerzeményezés módja: ajándék Barcsay Jenőtől, 1978 |
