| Az R-1251 típusú kommunikációs vevőkészüléket a Mechanikai Laboratóriumban gyártották az 1960-as években. A készüléket az abban az időben ismert és megvalósítható csúcstechnológia alkalmazásával készítették el. Ezáltal egy olyan rövidhullámú kommunikációs vevőkészülék született, amely a korábbi készülékekhez képest mind érzékenységében, mind szelektivitásában, mind frekvenciastabilitásában, mind szolgáltatásaiban messze felülmúlta azokat. Nagy hangsúlyt kaphatott a mechanikai stabilitás, mert a készülék egységeit nagy mechanikai szilárdságú szilumin öntvényből készítették, fiókos rendszerben. A készülék elődje az R-1250-es frekvencia-stabilizátor egységgel is rendelkező, kétfiókos vevőkészülék volt. Az R-1251-es készüléknél találkozhatunk R-1251A, R-1251V jelöléssel is, amely csak a felhasználási terület következtében szükséges minimális változtatásokat jelzik. Tetszetős kivitelű, csapágyazott finommeghajtású fotóskálája, egyszerű kezelhetősége, a vevőkészülék frekvenciastabilitása, érzékenysége, szelektivitása, valamint az alacsony zajtényezője miatt, az 1960-as évek legjobb vevőkészülékei között tartották számon. A készülék 6 körzetben 1,5 MHz-től 30 MHz-ig fogja át folyamatosan a teljes rövidhullámú tartományt. Kétszertranszponált, kétfokozatú nagyfrekvenciás előerősítővel rendelkező szuperheterodin vevőkészülék. A3, távbeszélő, A1, távíró, és J3E, SSB modulációs módokban dolgozik. A középfrekvenciás sávszélesség 6 fokozatban, a hangfrekvenciás sávszélesség 3 fokozatban állítható. 12 kHz-es (legnagyobb) KF sávszélesség mellett: 200...5500 Hz, 200...2500 Hz és 0...120Hz között változtatható a hangfrekvenciás sávszélesség. Rádióamatőrök között az R-1251-es terjedt el a kisebb mérete miatt. Ez a készülék az 1970-1980-as években a korábbi BC348, ML-213, ML-400 után maga az "álomvevő" volt. Hosszú ideig, amikor már elérhetők voltak a modern nyugati adóvevő készülékek, mellettük vevőként a "jó öreg" R-1251-et használták a kedvezőbb tulajdonságai miatt. Gyári száma: 63321 |
