| A Fribourg gáztöltésű kondenzátor Székesfehérvár-Öreghegyen teljesített szolgálatot. Kondenzátor az az áramköri elem (alkatrész), amely villamos tér létrehozásával elektromos töltést képes tárolni. A legegyszerűbb kondenzátor legalább két, párhuzamos vezető anyagból (fegyverzet) és a közöttük lévő elektromosan szigetelő anyagból (dielektrikum) áll. Kondenzátor található például a rádiókészülékekben, a mobiltelefonban, számítógépben, alaplapokban, töltőben, tápegységben, fénycső-elektronikában is, stb.Az első kondenzátor a leideni palack volt, amelyet Pieter van Musschenbroek készített 1746-ban a leideni egyetemen. kondenzátor főbb jellemző paraméterei: kapacitás; névleges feszültség; tűrés (pontosság); hőmérsékleti tényező; frekvenciatartomány; polarizált vagy nem polarizált (kivezetések felcserélhetősége); maximális váltakozó feszültség; soros belső ellenállás (ESR); szivárgóáram. A kapacitás a kondenzátor legfontosabb jellemzője. Minden test alkalmas elektromos töltések befogadására, tárolására. Azt, hogy egy kondenzátor mennyi töltést képes tárolni, kapacitásnak nevezik és C-vel jelölik. Az elektronikában – ellentétben az akkumulátorokkal, amelyek ugyancsak elektromos töltéseket tárolnak – nem feltétlenül a nagyobb kapacitású kondenzátor a „jobb”, mert sok áramkör helyes működéséhez pontosan adott értékű kapacitás (kondenzátor) szükséges, például az oszcillátorok, nagyfrekvenciás szűrő- és csatolóáramkörök. A kapacitás fogalma önmagában nem szabatos, ugyanis függ: a környezeti hőmérséklettől;
az alkalmazott kondenzátor típusától és az adott kondenzátor tűrésétől. Utóbbi jelentős is lehet, mert például a legtöbb elektrolitkondenzátort +80% és -20% tűréssel gyártják. Eszerint egy (névlegesen) 1000 µF-os kondenzátor kapacitása 800 és 1800µF között bármekkora értéket felvehet. Abban az esetben, ha nincs feltüntetve vagy a szövegkörnyezetből nem derül ki, akkor kapacitás alatt szobahőmérsékleten a névleges értéket szokás érteni. |
