| A Távközlési Kutató Intézet által fejlesztett videomudulátor a videójel felhelyezését és mérésére szolgáló berendezés. A moduláció különféle eljárások csoportja, melyek biztosítják, hogy egy tipikusan szinuszos jel - a vivő - képes legyen információ hordozására. A szinuszos jel három fő paraméterét, az amplitúdóját, a fázisát vagy a frekvenciáját módosíthatja a modulációs eljárás, azért, hogy a vivő információt hordozhasson. Néhány ok, ami miatt szükséges a közvetítő közegen való átküldést megelőző moduláció: több felhasználó közötti megosztás (többszörös hozzáférés), az átviendő jel és a közvetítő közeg fizikai jellemzőinek összeegyeztetése. A berendezés, amely végrehajtja a modulációt: modulátor; és a berendezés, ami a visszaállításhoz szükséges inverz műveletet hajtja végre: demodulátor. A mindkét művelet végrehajtására képes eszköz (a két kifejezés összevonásából): modem. Digitális moduláció esetében az átvitelre kerülő jel lehetséges változásait egy speciális (modulációs) ábécé határozza meg, és minden bejövő, továbbítandó információ része lesz a ténylegesen továbbított jelzésnek (szimbólumnak).
Az analóg moduláció esetén a vivőjel változása folyamatos, és a vivőjel valamilyen jellemzőjének (lásd később) folyamatos megváltoztatásával történik az információ(k) továbbítása.
Általában a modulációval szemben a következő követelményeket támasztják:
egyszerűség (kis veszteség, kis szóródás), a jel elektromágneses hullámként való továbbítása
multiplexálhatóság, egy adott átviteli közegen keresztül több jelfolyam is átvihető legyen egy időben
a vevő oldalon könnyen kezelhető legyen A vivőjel általában nagyfrekvenciájú elektromágneses hullám. |
