| A Vörös Szikra gyártását egy idő múlva korszerűtlensége miatt leállították. Ekkor már csak a Mechanikai Laboratórium készített egysebességes magnókat, amelyek először csak a zeneszekrényekbe kerültek. A későbbi kétsebességes továbbfejlesztett változatot EHR 11 jelzéssel már hordozható dobozba építették be. Ugyanezt a típust a MOM és a Finommechanikai Vállalat is elkezdte gyártani.
A Finommechanikai Vállalat lelkes mérnöki kollektívája azonban tervezett egy újabb típusú magnót is sorozatgyártásra, amely később igen népszerűvé és közkedveltté vált. Ez volt a kétsebességes Erkel típus, amely már tartalmazta mindazokat a konstrukciós megoldásokat, amelyek európai viszonylatban ismeretessé váltak ez idő alatt. A kétsebességes magnó pólusváltós motorral működött, s a motor közvetlen tengelycsonkról húzta meg a szalagot.
Az ötvenes évek végén a Telefongyár szakembereit is foglalkoztatni kezdte a magnógyártás gondolata. Elsőként 1959-ben mutatták be egysebességes amatőrmagnójukat, a TERTA 811-et. A csöves kivitelű, egyszerű mechanikájú készülék ma is az egyik legszínvonalasabb készülékeink egyike. Tulajdonképpen itt kezdték először alkalmazni a családelv tervezési módszerét, amelynek eredményeként született meg a második Terta magnó a 922-es, kétsebességes, nyomtatott áramkörös típus.
Egysebességes (9,53 cm/s) közkedvelt magnótipus a kezdetekből. Kétsávos (félsáv) mono, mikrofon és phono bemenetekkel, külső hangszóró csatlakoztatási lehetőséggel. Mechanikáját hat nyomógomb vezérli, gyorscsévélésnél az orsó központi tengelyét nyomvatartva előre és vissza lehet csévélni. Kivezérlésjelzője varázsszem. A Terta rádiókba és zeneszekrényekbe is beépítették változatlan, vagy olyan felépítéssel, amelyben hiányzik a végerősítő fokozat. |
